Mit tehetnék ha nagyon rosszul vagyok lelkileg és nem tudok senkitől segítséget kérni?

Sziasztok! 15 éves vagyok. Mostanában elég rosszul érzem magam. Önbántalmazó, öngyilkosági gondolataim vannak. Tudom így sokan ezt nem veszik így komolyan mert tini vagyok és ,hogy ilyenkor mindenki kamu depis vagy hasonlók de nagyon rosszul érzem magam lelkileg. Már régóta tart ez az állapot 10 éves korom óta kb 11 éves koromban vagdostam is magam de leálltam vele. 12 évesen öngyilkos akartam lenni de nem tettem meg. Igazából akkor leginkább a sulis környezet és a családi problémák miatt. Általánosban gyakran bántottak verbálisan, fizikailag. Volt egy fiú osztálytársam többször megvert, kést tett hozzám és megakart ölni legalábbis ezeket mondogatta állandóan ezekhez hozzá jött az is,hogy más osztálytársaim is bántottak illetve nem segítettek a tanárok volt olyan amelyik meg is alázott. A családomnál se olyan jó a helyzet. Apám mikor kicsi voltam kb első osztályos öngyilkoságot kísérelt meg kijöttek a mentők, rendőrők bekerült a zártosztályra. Voltak fura dolgai is elvileg skrizofén volt. Nem ment így ezután nekünk jól anyagilag szüleim talán még elválni is terveztek de végül ez nem történt. Apám az utóbbi években is többször elment, hogy öngyilkos lesz és volt mikor kórházba került megint. Mostanába nem történt ilyen a megutóbbi 1 éve volt. Továbbra se állnak olyan jól anyagilag gyakran elveszik az ösztöndíjam is. Szoktak cigizni tehát így arra is sok pénz megy el. Bátyám velünk él de neki is elveszik a pénzét. Nővéremmel nem tartjuk a kapcsolatot. Kb így ez a múlt egy része. Még a tavalyi évben kilátástalanak éreztem mindnet így megismerkedtem egy nálam legalább 15 évvel idősebb férfivel nem lett annak se jó a vége mondjuk naív is voltam. Elején kedves volt jó volt minden probált nekem segíteni én elhittem hogy végre valaki szeret majd utána kért intim képeket küldtem neki ( megbántam őket) találkozni is akart volna végül nem találkoztunk rossz vége lett volna alkoholt akart nekem vinni illetve azt akarta h a kocsijába szálljak. Még voltak furai dolgai igazából így akarta tudni a lakcímem meg hasonlók. Jelenleg középsulis vagyok nem olyan jó itt se a sulis környezet de van akivel jóba vagyok de nagyon senkinek se számítok úgy igazán. Így más vagyok mint a többiek. Magányos is vagyok nincsenek nagyon barátaim eléggé csendes vagyok és bizalmatlan. Igazából a sulim lényegtelen. Igazából így a szüleimnek kéne elmondani mi van velem de egyszerűen nem gondolom hogy komolyan vennének. Úgy gondolják manapság ilyen divat lett így pszichológushoz járni meg így nem nagyon érdekelné őket szerintem. Nálunk így nagyon nem is mondta el senki ha valami baja volt vagy így sokszor nem is hallgatnak meg a szüleim vagy így nem figyelnek rám. A suliban csak szociálisegítő van de nem hinném hogy segítene heti 1x van ott és alig ha tudnék vele pár percet beszélni. Pedig elég rosszul érzem magam fizikailag is így van velem valami belsőleg remegek kb egésznap, nincs kedvem semmihez, kilátástalanak látok mindent, bántanám magam legszívesebben állandóan meg így sok bennem a feszültség. Pár hónapja is volt egy ilyen rossz időszakom akkor az volt alig ettem kb ez is 11 éves korom óta jelen van néha így jön egy ilyen időszak alig eszek. Kövérnek is látom magam sokszor. Igazából valami olyan megoldás kéne amit egyedül megtudok oldani. Remélem valaki tud valami hasznosat mondani köszi,hogy elolvastad és kérlek melőzzűk a nem segítő jellegű valaszokat.