szakítottunk, hiányzik a macska

sziasztok!

körülbelül egy hónapja szakítottunk a párommal, néhány napja költözött el.

1 éve örökbe fogadtunk közösen egy kiscicát, hivatalosan az ő nevén van és az övé volt az ötlet is, úgy láttam helyesnek, ha ő viszi magával. tulajdonképpen én nem feltétlen szerettem volna cicát akkoriban, de ennyire még kisállat nem ásta bele magát a szívembe.

sok volt mostanában az inger egyszerre, és talán emiatt is érzem magam ilyen borzasztóan, de csak ha rágondolok könnybe lábad a szemem, mire gondolhat most szegény, csalódni fog-e bennem hogy nem lát és bújunk és játszunk közösen, mennyire össze lehet zavarodva... tudom hogy jó helyen van, imádja a párom és a cica is őt, de nagyon hiányzik. :(

azt beszéltük, ha párom elutazik / nem tud rá vigyázni áthozzuk hozzám, így fogom még látni szerencsére, néha látogatom is majd. nem tudom mit várok ettől a poszttól, igazából csak borzasztóan szomorú vagyok az egész kavalkád miatt, túl sok mindent kell meggyászolni egyszerre, és az élet nem áll meg.

ha volt valaki hasonló helyzetben kisállattal, hogyan dolgoztátok fel ezt? erre is csak az idő számít megoldásnak? :(