Van még olyan itt akinek szenvedés volt a középiskola és csak a végét várta?

A legtöbben azt mondják, hogy ez a legjobb időszak az ember életében és nagyon gyászolják hogy vége, de én már számolom vissza a napokat. Évek óta folyamatosan ott lógott a fejem felett a tudat, mint Damoklész kardja, hogy ha megbukok vagy tárgyból vagy vizsgán és kirúgnak, akkor még egy érettségim sem lesz és vár az örök nyomor tárt karokkal.

Hozzáteszem egyáltalán nem volt támogató a közeg, sőt kifejezetten ellenségesnek mondanám, szóval eléggé árral szemben úszás volt. Elmondhatatlan boldogsággal tölt el a tudat, hogy ha sikerül a vizsgám, nemsokára lesz egy szakmám és érettségim amit senki nem vehet el tőlem, plusz ott a C1 angol nyelvvizsgám is, így már csak túlélek, még ha az egyetem nem is jön össze.

Van itt még olyan rajtam kívül, akinek kész katartikus élmény volt a középiskola vége és iszonyatosan várta?